A KATOLIKUS EGYHÁZ KAPCSÁN NEM SZABAD MEGFELEDKEZNI ANNAK RÉMTETTIRŐL SEM
A katolikus egyház egy hímsoviniszta, diktatórikus hierarchián alapuló maffia-szerű szervezet, élén a mindenkori, tévedhetetlen pápával. Az egyházon belül a kételkedés maga az eretnekség szörnyű bűne, a feljebbvalók érinthetetlenek, bírálhatatlanok. Egy ilyen szervezet alapjaiba van belekódolva az erőszak, a kegyetlenség, mely az egyház egész történetét végigkíséri, gondoljunk csak a pápák kegyetlen hatalmi harcára, és kicsapongó életmódjára, a keresztesháborúk tömeggyilkosságaira, az inkvizíció horrorjára, a vallásháborúkra, vagy napjaink pedofil botrányaira. A katolikus egyház mindig összefonódott a hatalommal, hol elvtelen kiszolgálója, hogy irányítója volt, ez alól csak a kommunista diktatúrák kivételek, ahol a katolikus egyház csak szerény kollaboráns szerepet kapott.
Ne gondoljuk, hogy mára a katolikus egyház megváltozott, megjavult, megszelídült. A katolikus egyház ma is azokat az elveket vallja, mint a legsötétebb időkben, a dogmái sem változtak, a Biblia is ugyanaz. Csupán a világi hatalom lett erősebb, ettől tűnik szelídebbnek az egyház.
Ami javítható, reformálható a katolikus egyházban, azt már a reformáció elvégezte. Akik a katolikus egyház javíthatóságban reménykednek, nem látják, hogy a meglévő református és evangélikus egyházak mellett egy megreformált katolikus egyháznak már nem terem babér. Akiknek nem felelt meg a katolikus egyház, azok már rég reformátusok, és számukra nincs értelme egy, a katolikus egyházból alakult második református egyházba belépni.