A KATOLIKUS VALLÁS NÉPSZERŰSÉGÉNEK TITKA AVAGY A KATOLIKUS VALLÁS TÖRVÉNYEI.
A katolikus vallás törvényeit nem hívők belső értékrendje, és nem vallási közösségek konszenzusa, határozta meg, hanem a vallási vezetők érdekeit szolgáló, a hívőkre kényszerített igazságtalan, erkölcstelen értékrend, melyet a hívők a pokoltól való félelmükben illetve a mennyország reményében tesznek csupán magukévá. Ennek alapjai:
Az eredendő bűn,
tehát egy egetverő igazságtalanság, amely szerint mindenkit eleve bűnösnek születik
A bűnnek tekintett szexualitás
Mindenfajta nem gyermeknemzést célzó szexualitást bűnnek tekint, holott a szexualitás az örömszerzés egyik legfontosabb eszköze, és ha független nagykorúak között történik, közös megegyezéssel, akkor semmi erkölcstelen nincs benne.
Az isteni megbocsátás
Ha bűnt követek el, és megbánom, akkor nem az áldozatom bocsánatát kell kérnem, hanem az istenét és az isten nagylelkű bocsánata megszabadít mindenfajta bűntudattól, és újra bűntelennek érezhetem magam, azzal meg hogy az áldozatommal mi van, senki sem törődik és nekem sem kell törődnöm.
A katolikus vallás mélységesen erkölcstelen intézménye a gyónás, amely a büntetés gyanánt kirótt nevetséges hókuszpókusz, vagyis néhány miatyánk és üdvözlégy elmormolásáért cserébe, komoly bűnöket képes eltörölni, anélkül, hogy a bűnös azzal szemben tenné jóvá a bűnét akivel szemben a bűnt elkövette.
A menny és a pokol, vagyis a jutalom ígérete és büntetéssel fenyegetés
A keresztény vallások szerint életünk, jó cselekedeteink illetve bűneik nem e Földön lesznek megítélve, hanem majd halálunk után egy ismeretlen tartományban, „melyből nem tér meg utazó”. Gondoljunk már bele, hogy ez a valláselem milyen mélységesen igazságtalan.
A bűnök nincsenek mérlegelve, és a bűnösök bűnükkel arányos, igazságos, letölthető büntetéssel sújtva, csak egyfajta büntetés létezik, a pokol tüzében égni örökkön örökké. Milyen erkölcs az, amely egyformán kezel egy tolvajt, egy tömeggyilkost és egy más vallásút?