A MESTERLÖVÉSZ

Van a híres japán filmrendezőnek Kuroszavának egy kult filmje, „A hét szamuráj” (七人の侍; Sicsinin no szamurai - 1954) illetve ennek a műnek a western megfelelője, „A hét mesterlövész” (The Magnificent Seven - 1960)

A japán illetve vadnyugati környezetben játszódó történet igen egyszerű: 

Egy falut rendszeresen kifoszt egy rablóbanda, elrabolva éves munkájuk, termésük nagy részét. A falu lakói nem értenek a fegyverforgatáshoz, nem tudnak szembeszállni a rablókkal, ezért minden félretett pénzecskéjüket összedobva felbérelnek hét szamurájt, illetve hét mesterlövészt, hogy azok védjék meg őket. Ez a hét ember végül hőssé válva győzi le a rablókat miközben többségük életét áldozza a falu népéért.

Ne szépítsük, hanem szembesüljünk, egy biztosan többeket mellbevágó ténnyel. Ez a hét fegyveres se nem szamuráj, se nem mesterlövész vagy az eredeti amerikai cím szerint „magnificent”, tehát „varázslatos” ember, hanem bizony közönséges BÉRGYILKOS.

Ebből adódóan az én számomra e két filmnek két nagy tanulsága van:

1. Egy rablóbandát nem győzhetnek le fehér ruhás szűzlányok, szent életű remeték, de még egyszerű parasztok sem, mert egy rablóbanda ellen csak hasonló kaliberű gyilkosoknak van esélyük.
2. Ne ítéljünk elhamarkodottan egy bérgyilkos felett sem, mert lehet, hogy jó ügyért bérelik fel, jó ügyért harcol és a végén jó ügyért hal meg. A falu lakó sem firtatták, hogy a mesterlövészek mit követtek eddig el, hanem csak azt kérdezték, hajlandóak-e rajtuk segíteni?

Miért gondolok mostanában sokat erre a két régi filmre? Nem is tudom...