BIBLIAMAGYARÁZAT

A bibliamagyarázat, mint műfaj egyidős a Bibliával. Már a kezdet kezdetén is olyan zavaros, ostoba, logikátlan és ellentmondásos szöveggyűjtemény volt a Biblia, hogy nagy részét helyből ki kellett kukázni – ezeket a részeket nevezték el apokrifeknek – de a maradékot is alaposan meg kellett „magyarázni”, hogy legalább valamennyire elfogadható legyen. A magyarázat szó a Bibliával kapcsolatban nagy fokú eufemizmus, mert nem azt jelenti, hogy a Bibliában meglévő értelmet teszik közérthetővé, hanem ellenkezőleg, a meglévő ostobaságba próbálnak némi értelmet, sőt egyenesen isteni bölcsességet belemagyarázni

A bibliamagyarázatnak, vagyis a Bibliának sohasem volt értelmet és logikát adó technikának több trükkje is van.

1. Ma a 21. században tarthatatlan az a nézet, hogy minden szó szerint igaz, amit a Bibliai ír, vagyis hogy a világot hat nap alatt teremtették, hogy a emberi faj két teremtett ősi emberpártól származik, hogy Jónást elnyelte egy hal, melyen gyomrában utazott, és mindezt simán túlélte stb. stb.

Ezért a legelső magyarázat, hogy nem szabad a Bibliát szó szerint érteni, mert „mélyebb értelme, sőt kifejezetten szimbolikus jelentése van.

2. A második trükk, hogy csupán a bibliai történetek tanulságát kell nézni, és nem azt, hogy milyen ostoba és lehetetlen elemekből állnak. Például a Jónás és a cethal történetében csupán az a lényeg, hogy nem lehet visszautasítani azt a feladatot, amelyre az isten kijelöl, nem lehet elmenekülni előle.
3. A harmadik trükk az, amikor az első kettő nem segít, hogy egész egyszerűen az ostobaság ki van kiáltva bölcsességnek, az igazságtalanság isteni igazságosságnak és te vagy a hülye, ha ezt nem érted meg. Ez a magyarázat jelenik meg a Bibliában a házasságtörő asszony történetében, illetve többször is előforduló »ne ítélj, hogy ne ítéltess« elv kapcsán, ami egy borzasztó erkölcstelen tanítás, mivel ha mindenki bűnös és így senki sem ítélhet, akkor lényegében szabad a bűn, akkor a kereszténység a bűn vallása.

A másik kedvencem, az »Adjátok meg a császárnak ami a császáré, istennek, ami az istené« Jézusi böffenet, amely kapcsán bibliamagyarázók sietnek kijelenteni, hogy a gaz farizeusok csapdába akarták csalni tiszta és erkölcsös Jézust, aki milyen ügyesen és bölcsen kivágta magát, holott Jézus tulajdonképpen hogy bőrét mentse, igen erkölcstelenül hitet tett a kollaboráció, a zsarnok, Izrael népét elnyomó római császár mellett.

Végső tanulság képen, elmondhatjuk, hogy a bibliamagyarázatoknak közös jellemzője az, hogyha látszólag alátámasztják a Biblia szent és fennkölt voltát, akkor kiagyalóik biztosak lehetnek abban, hogy az egyház nagyjai nem fogják szerzőiket cáfolni, sőt, teljes mellszélességgel fogják támogatni agymenéseiket, vagyis a bibliamagyarázók biztosak lehetnek

abban, hogy a Biblia bugyuta dajkameséit, nyugodtan igazolhatják, hasonlóképpen bugyuta, hajuknál fogva előrángatott érvekkel és az igazolandóknál cseppet sem különb dajkamesékkel.