ERKÖLCS, TÖRVÉNY, VALLÁSERKÖLCS

Mottó:

- Mondd meg nekem - kérdezte Staś -, mi a rossz cselekedet.

- Ha valaki Kalinak ellopni a tehenét, az rossz cselekedet! - felelte rövid gondolkozás után.

- Nagyszerű! - dicsérte meg Staś. - Hát mi a jó cselekedet?

Kali most már gondolkozás nélkül vágta rá:

- Jó cselekedet az, ha Kali lopni el más tehenét.

(Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban)

ERKÖLCS ÉS TÖRVÉNY

Mi az erkölcs?

Az erkölcs egy adott közösség formális és/vagy informális konszenzusos értékrendje. Egzakt módon nem meghatározható, 

időben változó és csoportonként, sőt egyénenként is más és más lehet.

Egy társadalom értékrendje, tehát erkölcse, bár kétség kívül mutat átfedést a törvényeivel, mégsem teljesen azonos azzal, hanem részben több, részben kevesebb annál. Egy társadalom törvényei nem feltétlenül konszenzussal, a társadalom egyetértésével születnek, hanem sokkal inkább az adott hatalom érdekében, és így ezekkel a törvényekkel nem minden egyén, illetve nem minden, az adott társadalmat alkotó közösség ért egyet.

A hatalom általában igyekszik a maga javára módosítani, alakítani nemcsak a törvényeit, de azon közösségek erkölcseit is, melyek felett a hatalmát gyakorolja, megpróbálva kiterjeszteni a saját érdekeit kifejező értékrendet az élet általa ellenőrizhetetlen területeire is, bár szerencsére ez nem mindig sikerül.

Egy közösség erkölcse bár tartalmazza az adott közösség által helyesnek tartott törvényeket is, nagy mértékben a törvényeken kívüli és felüli konszenzusos értékrend, amely olyan cselekedeteket is helytelenít, amelyet a törvény nem büntet, illetve akár olyan cselekedeteket is helyeselhet, amelyért a törvény szerint büntetés jár. A hatalom, illetve a hatalom hívei viszont a törvény betartóit mindig erkölcsösnek illetve a törvény megszegőit mindig erkölcstelennek minősítik.

Nem igazán tekinthető erkölcsösnek az egyén ha csupán a büntetéstől való félelem, vagy a jutalom iránti vágy kényszeríti erkölcsös cselekedetekre. Az igazán erkölcsös magatartás az, amelyet egy belső kényszer vált ki, akkor is ha a helyesnek tartott cselekedetért nem jár jutalom, és akkor is, ha a törvény szerint büntetés jár érte.

Bár sokszor az erkölcsös cselekedetek titokban maradnak, de amennyiben kiderülnek, az egyén erkölcsös tetteinek lehet következménye a közösség elismerése, illetve erkölcstelen tetteinek a közösség megvetése, még akkor is, ha törvényszegés nem történt. Ez az eshetőség akár jelentős szabályozó erőként működhet, főleg közéleti szereplők, vagy pláne politikusok esetében. 

Az erkölcs nem egy kőbe vésett megváltoztathatatlan törvény, hanem közösségenként, történelmi koronként, élethelyzetenként és életkoronként is változó értékrend.

Az egyén és közösség erkölcse

Az egyén némi agymosás után átveheti és magáénak vallhatja annak a közösségnek az erkölcsét, melynek tagja, de ez nem feltétlenül következik be. Egyén és közösség erkölcse különbözhet sőt, a bűnözőknél, illetve az úgynevezett „öntörvényű” embereknél jelentősen eltérhet egymástól e két erkölcs.

A legtöbb közösségnek van erkölcse, tehát nemcsak a társadalom egészének, hanem a társadalmat alkotó kisebb csoportoknak is és ezek bizony esetenként igen különbözőek lehetnek. Más az erkölcs egy rablóbandában, más egy iskolai osztályban, más egy vallási felekezetben. Az egyén pedig nem tartozik csupán egy csoporthoz, tartozhat egyszerre többhöz is. Egy diák például tartozhat egyszerre a családjához, egy baráti társasághoz, egy iskolai osztályhoz, egy sportegyesülethez, és egy vallási gyülekezethez is. A dolog akkor kezd komplikált lenni, illetve az egyénben belső konfliktust okozni, ha ezen csoportoknak mások az erkölcsi elvárásai, mást mond a család, a baráti kör hangadója, az osztályfőnök, az osztálytárs, az edző, és a pap.

Erkölcs és érdek, balekok és lógósok

Erkölcs nemcsak értékrend, hanem egyben az érdekek kifejezése is. A közösségi erkölcs, közösség számára előnyös magatartásformákat próbálja az egyénre ráerőltetni! A közösségi erkölcs egy adott közösség egésze számára előnyös, de az egyén számára azonban nemcsak előnyös, hanem hátrányos, magatartásformák elvárása is.

Elvileg a közösség ugyanis úgy működik, hogy tagjai önként lemondanak egyéni érdekeik egy bizonyos részéről cserébe azért, hogy a közösség tagjaiként a közösség által nyújtott előnyökből részesülhessenek. Ez a szép elv, azonban a gyakorlatban csak részben valósul meg.

Az egyénnek érdeke ugyan, hogy olyan közösség tagja legyen, amely tagjai betartják a közösség erkölcsét, de mint egyénnek nem érdeke, hogy közössége erkölcsei szerint éljen, cselekedjen. 

Leegyszerűsítve szemléltetve a problémát, két részre oszthatjuk minden közösség tagjait: balekokra és lógósokra. A balekok dolgoznak, mint a güzü, és elhiszik, hogy ennek így kell lennie és bíznak abban, hogy mindenki így csinál. A lógósok viszont nem, vagy csak alig dolgoznak, de élvezik azt a hasznot, amelyet a balekok megtermelnek. Az a vicc, hogy nemcsak a balekoknak, hanem a lógósoknak is érdekük, hogy lehetőleg minél többen dolgozzanak és minél kevesebb legyen a lógós. Ezért azután az a groteszk és álságos helyzet áll elő, hogy mindenki egyformán fennen hirdeti hogy dolgozni milyen szép és lógni milyen csúnya dolog AKÁR BALEK, AKÁR LÓGÓS. Valójában azonban mindig az erkölcsösek lesznek a balekok, és az erkölcstelenek a nyerők.

VALLÁSERKÖLCS

Ahol egyház és hatalom összefonódik, ott nyilvánvalóan a „valláserkölcsöt” (ami oximoron) próbálják az egyének torkán lenyomni, és ez általában hazug és álságos élethelyzeteket teremt.

Az pedig egyenesen tragikus, hogy a hittant mit tárgyat az erkölcstan helyett tanítják választhatóan, úgy tekintve a vallásra, mintha az erkölcs alapja lenne.

A keresztény „valláserkölcs” semmiképpen sem nevezhető erkölcsnek. A valláserkölcs nem a hívő belső értékrendje, és nem vallási közösségek konszenzusa, hanem vallásnak és a papoknak érdekeit szolgáló, a hívőkre kényszerített igazságtalan, erkölcstelen értékrend, melyet a hívők a pokoltól való félelmükben illetve a mennyország reményében tesznek csupán magukévá. Ennek alapjai:

Az eredendő bűn,

tehát egy egetverő igazságtalanság, amely szerint mindenkit eleve bűnösnek születik

A bűnnek tekintett szexualitás

Mindenfajta nem gyermeknemzést célzó szexualitást bűnnek tekint, holott a szexualitás az örömszerzés egyik legfontosabb eszköze, és ha független nagykorúak között történik, közös megegyezéssel, akkor semmi erkölcstelen nincs benne.

Az isteni megbocsátás

Ha bűnt követek el, és megbánom, akkor nem az áldozatom bocsánatát kell kérnem, hanem az istenét és az isten nagylelkű 

bocsánata megszabadít mindenfajta bűntudattól, és újra bűntelennek érezhetem magam, azzal meg hogy az áldozatommal mi van, senki sem törődik és nekem sem kell törődnöm.

A katolikus vallás mélységesen erkölcstelen intézménye a gyónás, amely a büntetés gyanánt kirótt nevetséges hókuszpókusz, vagyis néhány miatyánk és üdvözlégy elmormolásáért cserébe, komoly bűnöket képes eltörölni, anélkül, hogy a bűnös azzal szemben tenné jóvá a bűnét akivel szemben a bűnt elkövette.

A menny és a pokol, vagyis a jutalom ígérete és büntetéssel fenyegetés

A keresztény vallások szerint életünk, jó cselekedeteink illetve bűneik nem e Földön lesznek megítélve, hanem majd halálunk után egy ismeretlen tartományban, „melyből nem tér meg utazó”. Gondoljunk már bele, hogy ez a valláselem milyen mélységesen igazságtalan.

A bűnök nincsenek mérlegelve, és a bűnösök bűnükkel arányos, igazságos, letölthető büntetéssel sújtva, csak egyfajta büntetés létezik, a pokol tüzében égni örökkön örökké. Milyen erkölcs az, amely egyformán kezel egy tolvajt, egy tömeggyilkost és egy más vallásút?