Jézus csodálatos betlehemi születéstörténetének és az ebből fakadó Szentháromság tan létrejöttének okait csak akkor érthetjük meg, ha annak tekintjük Jézust, ami valójában volt (amennyiben tényleg létezett), egy furfangos és gátlástalan, szélhámosnak, aki egy egyszerű ács fiaként Júdea királya szeretett volna lenni.
Lássuk be, hogy nem létezik logikus magyarázat arra, hogy egy élő istennek miért kell harmincéves koráig inaktív állapotban rejtőzködnie. Az viszont már sokkal hihetőbb, hogy az ifjú Jézusban nem volt semmi isteni és születése, majd gyermekkora is teljesen szokványos volt. Ha feltételezzük, hogy Jézus csak harmincéves korára sajátította el a bűvészet és a tömegpszichózis keltésének trükkjeit annyira, hogy színre merjen lépni mint trónkövetelő, és magát isten fiának és Ábrahám egyenesági leszármazottjának hazudva jogot formáljon Júdea trónjára, akkor mindjárt érthető lesz miért nincs emlék az ő isteni gyermek- és ifjúkoráról.
A legkézenfekvőbb magyarázat tehát a betlehemi legendára, hogy minden előzmény nélkül, harmincéves korában maga Jézus találta ki származásának és csodás születésének meséjét, hogy ezzel trónigényét megindokolhassa.