VAN ISTEN!
DE CSAK ANNAK AKI ELHISZ!
Üdvözöllek! Néz körül, ha nem érdekel gyorsan lapozz tovább!
JÉZUS EMBERI VOLTÁT NAGYON IS EMBERI JELLEMHIBÁI IS IGAZOLJÁK
Jézus akár létezett, akár kitalált mesealak, mindenképpen a világ jelentős részének példaképe lett majd kétezer éven keresztül. Vizsgáljuk meg vallási áhítat és prekoncepció nélkül, hogy Jézus jelleme vajon maga az isteni tökéletesség-e, vagy sokkal inkább egy nagyon is gyarló emberi jellem. Az alábbiakban tekintsük az egyszerűség kedvéére csupán Máté evangéliumát.
Jézus ráveszi az apjuknak segítő Jakabot és Jánost, hogy ne segítsenek apjuknak, hagyják ott apjukat egyedül kínlódni a hálójavítással és inkább őt kövessék. (Mt 4:21-22) Ezt bizony nem lehet másnak, mint önzésnek és érzéketlenségnek tekinteni.
»Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!« (Mt 7:1) Ez egyértelműen igazságtalan és aljas álláspont, hiszen ha senki se ítélkezhet, akkor szabad a vásár a bűnözőknek. Ugyanez az álláspont a leggyalázatosabb és legtöbbet idézet módon János evangéliumában, a házasságtörő asszony történetében van megfogalmazva:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Jn 8:7)
Persze a teológusok ezt kijelentést, mint valami isteni bölcsességet próbálják magyarázni, de lássuk be ez a borzalmas mondat, a kéz-kezet mos, a mindenki legyen cinkos, legyen szabad a rablás elv kihirdetése.
Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!” Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!” (Mt 8 21-22)
Jézus ráveszi az apját temetni akaró fiút, hogy hagyja apját temetetlenül és inkább őt kövesse. A holtak eltemetése még a vallásoknál is ősibb egyetemes emberi kötelesség. Jézus ennek megszegésére buzdít. Jézus olyan önző és érzéketlen, hogy még egy apa temetése helyet is inkább magára gondol, arra, hogy eggyel több követője legyen.
Jézus minimum a gondatlanságból elkövetett károkozás tényállását valósítja meg, amikor ördögöt űz, és teljesíti az ördögök kívánságát hogy egy sertéskondába űzze őket, melynek eredményeként az egész konda a vízbe fúl. (Mt. 8:31-32) Arról már nem szól a Biblia, hogy mi lett a kanászokkal, akik így elvesztették minden vagyonukat. Azért felmerül a kérdés, hogy lehet-e isten az, aki ördögök kívánságát teljesíti?
Milyen jellem az a Jézus, aki elvárja, hogy híve anyját, apját, gyermekét tagadja meg miatta? Aki nemcsak egyszerűen háborúságra, hanem családon belüli háborúságra, családok szétszakítására buzdít?
”Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. (Mt10:34-37) Ez bizony egy végletekig önző és szándékosan viszálykeltő álláspont, nem beszélve arról, hogy a szeretet istene kijelenti, hogy nem azért van, hogy béke legyen.
Milyen jellem az, aki megtagadja saját anyját, aki maga Szűz Mária? Aki megtagadja testvéreit is, mert pillanatnyi érdeke úgy kívánja?
”Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.” De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12:46-50), (Mk 3:31-35) és (Lk 8:19-21)
Jézus szamárlopásra ad utasítást. Ez egyértelmű bűncselekmény, arról nem is beszélve, hogy a VII. parancsolat megszegése.
„Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.”” (Mt 21:1-3)
Jézus erőszakosan botrányt csinál és garázdaságot követ el.
”Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. (Mt 21:12) Nincs részletezve a cselekmény, nem említi a Biblia, hogy történt-e könnyű vagy súlyos testi sértés, de nem valószínű, hogy az esemény sérülés nélkül lezajlott. A pénzváltók és galambárusok engedéllyel voltak ott. Ehhez Jézusnak nem volt joga.
Jézus bár a zsidók királya szeretne lenni, a római császárral nem mer ujjat húzni, nem meri azt mondani, hogy ne adózzatok a császárnak, hanem ellenkezőleg, gyáván és megalkuvón arra buzdít, hogy adózzanak az agresszor, országát meghódító császárnak. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22:20)
Mai szemmel, minden vallási áhítatot félretéve, reálisan elemezve a fenti történeteket, kimondható, hogy a Bibliában szereplő Jézus, egy, másoknak lelkiismeret-furdalás nélkül nagy károkat okozó, a bűnösöket pártoló, lopásra és egyéb törvényszegésekre felbujtó, még saját anyját is megtagadó, garázda trónbitorló volt.