VAN ISTEN!
DE CSAK ANNAK AKI ELHISZ!
Üdvözöllek! Néz körül, ha nem érdekel gyorsan lapozz tovább!
"Kedves istenhívők!
Nem az a probléma, hogy létezik-e isten vagy sem. Isten léte még bonyolult módon sem igazolható vagy cáfolható, ezért ezzel a kérdéssel nem érdemes foglalkozni.
A fő probléma nem is ez, hanem az, hogy a papok isten nevében rútul becsapnak benneteket!
Meghülyítenek benneteket, hogy imádkozzatok, járjatok misére, zarándoklatra, amiért elszedik pénzeteket az hazudva, hogy majd elintézik az istennél, hogy megsegítsen benneteket.
Az isten viszont nem segít, és ez bizony könnyen, gyorsan és sokszorosan bizonyítható!
Innentől kezdve teljesen lényegtelen, hogy azért nem segít, mert nem létezik, vagy azért, mert létezik ugyan, de nincs kedve, vagy mert nem hajlandó úgy ugrálni, ahogyan azt az emberek és főleg a papok szeretnék.
Ha viszont isten nem segít, akkor teljesen felesleges minden ima, mise, egyház és vallás.
Azt mondják az emberek a történelem során már vagy ötezer istent imádtak. Tudjátok mit? Engem egyik isten léte sem zavar. Én szíves örömest elismerem akár mind az ötezer isten létét valósnak, igaznak, ha cserébe ti istenhívők elintézitek, hogy minden vallás, egyház és pap eltűnjön a Föld színéről.
Áll az alku?"
A KERESZTÉNYSÉG KÉRDÉSEI A SZENT ÉV HAJNALÁN
A ZSIDÓ VALLÁS ÉS A JÉZUS-HIT
A zsidók istene a világot és az embert teremtő egyedüli isten. Jahve vagy Jehova, aki az embereknek parancsoló az embereket kegyetlenül büntető, szeszélyes, igazságtalan, gonosz kényúr, lényegében az ókori zsarnok uralkodók mintájára elképzelt isten, akitől félni kell, de aki megköveteli, hogy mindenki imádja.
Jézus valós, vagy kitalált személyisége egy, a zsidókban reálisan létező tömegigényt elégített ki amikor személyében a kegyetlenül, negyedíziglen büntető, bosszúálló és félelmetes zsidó istenség helyett egy szelíd, megbocsájtó, szeretet-istent személyesített meg.
Vita folyik arról, hogy Jézus létezett-e, mivel születési ideje, születési helye bizonytalan, és életének első harminc évéről sem lehet biztosat tudni. Tény azonban, hogy egyszerűbb lett volna, ha a Jahvét egyszerűen leváltják egy szintén világot teremtő, de jobb, igazságosabb szeretet-istenre és nem egy anyától született kortárs valós embert próbálnak istennek tekinteni. Ezen az alapon valószínűbb, hogy Jézus nem kitalált személy, mert valóban létezett egy Jézus nevű kóbor próféta, aki a például a köztünk élő Ráki Tamáshoz hasonlóan, mágikus halandzsával és kézrátétellel nagy sikerrel hipnotizálta híveit és akinek úgy fejébe szállt a dicsőség, hogy végül Júdea királya akart lenni. Az a tény, hogy tevékenysége nem került bele a történetírók munkáiba, csak azt bizonyítja, hogy korántsem volt olyan jelentős személyiség a maga korában mint ahogy ma gondoljuk, mivel történetét csupán halála után és évszázadok alatt színezték ki annyira, hogy kitöltsön négy evangéliumot.
A Jézus-hit legfőbb problémája hogy Jézust anya szülte, hogy ismeretes volt Jézus anyja és családja, tehát nem tagadhatta le, hogy embernek született, nem hazudhatta hogy ő egy olyan isten, aki a több ezer évvel ezelőtt a világot teremtette és most leszállt a földre. Arra sem lett volna esélye, hogy a mélyen vallásos zsidó néppel megtagadtassa eddig imádott és félt Jahve istenét, tehát Jézusnak saját isteni mivoltának elfogadtatására csak egyetlen reális esélye maradt, ha a zsidók hite szerinti isten, vagyis Jahve fiának hazudja magát.
Amíg Jézus élt és prédikált, addig ez a hazugság meglepően jól működött, hívei elfogadták köztük járó, élő istennek, aki Jahvéról rendszeresen mint atyjáról tett említést, és jól-rosszul minden általa hirdetett dolog és a Tóra közötti ellentmondást kimagyarázott, vagy legalábbis bugyuta példabeszédekkel elködösített.
A Jézus isteni voltának magyarázata egy háromistenhitet eredményezett, mivel követőinek
1. Jahvét el kellett fogadni istennek, és ezzel persze az ősi zsidó vallást is el kellett fogadniuk,
2. hiszen Jézust Jahve-istenük isteni fiának tekintették.
3. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, ha a Szentlélek isteni entitás létét is elfogadják, hiszen hitük szerint Jahve nem jelenhetett meg ember alakban, hogy Máriával közösüljön, tehát azt is el kellett hinniük, hogy Jézus isteni fogantatása közösülés nélkül a Szentlélek közreműködésével történt.
Jézus életében még szó sem volt arról, hogy Jézus, Jahve és a Szentlélek ugyanaz az isten lenne. Hívei a földön járó, látható, hallható, kézzelfogható istent imádták, és bár elvileg három isteni lényben hittek, nem sokat törődtek Jahvéval vagy a Szentlélekkel.
Jézus halálával, azonban egyre inkább problémát jelentett ez a Jahve-Jézus-Szentlélek-féle többistenhit, és az a kínos ellentmondás hogy aki Jahvét elfogadja istennek, annak Jahve tízparancsolatát is el kell fogadnia, amely viszont kimondja, hogy nem lehet rajta kívül más istent imádni.
A helyzetet végül i. sz. 325-ben a niceai zsinaton oldották meg úgy, hogy EGYISTENHITET kreáltak többistenhitű vallásukból, kihirdetve azt a minden logikától mentes képtelenséget, hogy az atya, a fiú és a szentlélek egy és ugyanaz az isten.
Látni kell, hogy ez a szentháromság tan bármilyen képtelenség is, a keresztény vallás alapja, és tagadása egyben Jézus isteni mivoltának tagadása, tehát a kereszténység lényegének tagadása is lenne.
Nem véletlen, hogy a keresztény egyház a szentháromság tan tagadóit évszázadokon át halállal büntette.
Jézus csodálatos betlehemi születéstörténetének és az ebből fakadó Szentháromság tan létrejöttének okait csak akkor érthetjük meg, ha annak tekintjük Jézust, ami valójában volt, vagyis
EGY FURFANGOS ÉS GÁTLÁSTALAN, SZÉLHÁMOSNAK, AKI EGY EGYSZERŰ ÁCS FIAKÉNT JÚDEA KIRÁLYA SZERETETT VOLNA LENNI.
Arra a tényre, hogy Jézus isteni voltáról egészen harmincéves koráig nem maradt fenn feljegyzés csak az lehet, a logikus magyarázat, hogy Jézusban nem volt semmi isteni, és születése valamint gyermekkora is teljesen szokványos volt. Ez alapján joggal feltételezhető, hogy Jézus már felnőttként sajátította el a bűvészet és a tömeghipnózis technikáját, (egyesek szerint Indiában) és csak ekkor határozta el, hogy istennek mondja majd magát és a zsidók királya lesz.
Bizony, a Jézusról szóló írásokból az is kiderül, hogy fő célja nem az volt hogy istenként ismerjék el, hanem az, hogy ő legyen a zsidók királya. Ezért állítja Márk és Lukács evangéliuma (Mt 1:1-17, Lk 3:23-38) , hogy Ábrahám egyenesági leszármazottja „Szent” József, és ezen az alapon Jézus jogos igényt tarthat Júdea trónjára. Az senkit se zavarjon, hogy ha Jézus Jahve fia, akkor nem lehet egyben József is az apja. Azzal, hogy József elfogadta elsőszülött fiának, ugyanolyan öröklési jogot biztosított neki, mint egy vér szerinti fiúnak, tehát az apasági kérdés okafogyottá válik. Vajon honnan tudtak, Jézus családfájáról? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy magától Jézustól.
A virágvasárnap nem volt más, mint Jézus elbukott puccskísérlete. Amikor Jézus - tévesen – már úgy ítélte meg, hogy elegendően nagy tömeg támogatja, hívei élén direkt szamárháton vonult be Jeruzsálembe, remélve, hogy ezzel a nép szemében beteljesíti az ószövetségi próféciát, amely szerint ”Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. „ (Zakariás 9:9)
Bizony, ez a bibliai csacsi a fényes bizonyíték arra, hogy Jézus trónkövetelő volt és királyként akart bevonulni Jeruzsálembe.
Az evangéliumok ugyan szemérmesen hallgatnak arról, hogy ezután mi történt valójában, de hogy a bevonulás után csak tizenkét híve maradt, a tizenkét apostol, akikkel együtt rejtőzködni kényszerült, az nyilvánvaló. Ennél nagyobb bizonyíték viszont nem kell arra, hogy bevonulása Jeruzsálembe nem diadalmenet volt, hanem csúfos bukás. Jézus elveszített népszerűségét jellemzi az is, hogy a nép nem neki, hanem Barrabásnak adott kegyelmet.
A puccskísérlet további bizonyítéka, hogy Jézust nem mint hamis istent, hanem mint hamis trónkövetelőt végezték ki.
A rómaiak, akik tudatosan nem foglalkoztak a zsidók vallási kérdéseivel, szokás szerint a keresztfára erősített vádcímtáblára írták a kivégzések okát, ami Jézus esetében így szólt: Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum – Názáreti Jézus, a júdeaiak királya. (A későbbi keresztény Jézus ábrázolásokon egyszerűsítésként csak e szöveg kezdőbetűi maradtak, vagyis INRI).
Végezetül akik szörnyülködnek a fenti eszmefuttatáson, és borzasztó szentségtörésnek vélik, gondolkodjanak el egy kicsit azon, hogy vajon kinek állt érdekében, hogy Jézust isten fiának tekintsék, ha nem magának Jézusnak? Vajon honnan szerezhettek tudomást arról, hogy harminc évvel korábban hogyan fogantatott és született Jézus, ha nem magától Jézustól? Vajon miért nem tartották számon Józsefet, az ácsot, mint Júdea igazi és jogos trónkövetelőjét? József Ábrahámtól való származása miért csak Jézus harmincéves korában derült ki? Elképzelhető, életszerű, hogy egy istenként imádott próféta hívei olyasmit terjesszenek a prófétájukról, amit nem maga a próféta talált ki, hagyott jóvá, és ami nem a próféta érdekeit képviseli?
JÉZUS EMBERI VOLTÁT NAGYON IS EMBERI JELLEMHIBÁI IS IGAZOLJÁK
Jézus akár létezett, akár kitalált mesealak, mindenképpen a világ jelentős részének példaképe lett majd kétezer éven keresztül. Vizsgáljuk meg vallási áhítat és prekoncepció nélkül, hogy Jézus jelleme vajon maga az isteni tökéletesség-e, vagy sokkal inkább egy nagyon is gyarló emberi jellem. Az alábbiakban tekintsük az egyszerűség kedvéére csupán Máté evangéliumát.
Jézus ráveszi az apjuknak segítő Jakabot és Jánost, hogy ne segítsenek apjuknak, hagyják ott apjukat egyedül kínlódni a hálójavítással és inkább őt kövessék. (Mt 4:21-22) Ezt bizony nem lehet másnak, mint önzésnek és érzéketlenségnek tekinteni.
»Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!« (Mt 7:1) Ez egyértelműen igazságtalan és aljas álláspont, hiszen ha senki se ítélkezhet, akkor szabad a vásár a bűnözőknek. Ugyanez az álláspont a leggyalázatosabb és legtöbbet idézet módon János evangéliumában, a házasságtörő asszony történetében van megfogalmazva:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Jn 8:7)
Persze a teológusok ezt kijelentést, mint valami isteni bölcsességet próbálják magyarázni, de lássuk be ez a borzalmas mondat, a kéz-kezet mos, a mindenki legyen cinkos, legyen szabad a rablás elv kihirdetése.
Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!” Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!” (Mt 8 21-22)
Jézus ráveszi az apját temetni akaró fiút, hogy hagyja apját temetetlenül és inkább őt kövesse. A holtak eltemetése még a vallásoknál is ősibb egyetemes emberi kötelesség. Jézus ennek megszegésére buzdít. Jézus olyan önző és érzéketlen, hogy még egy apa temetése helyet is inkább magára gondol, arra, hogy eggyel több követője legyen.
Jézus minimum a gondatlanságból elkövetett károkozás tényállását valósítja meg, amikor ördögöt űz, és teljesíti az ördögök kívánságát hogy egy sertéskondába űzze őket, melynek eredményeként az egész konda a vízbe fúl. (Mt. 8:31-32) Arról már nem szól a Biblia, hogy mi lett a kanászokkal, akik így elvesztették minden vagyonukat. Azért felmerül a kérdés, hogy lehet-e isten az, aki ördögök kívánságát teljesíti?
Milyen jellem az a Jézus, aki elvárja, hogy híve anyját, apját, gyermekét tagadja meg miatta? Aki nemcsak egyszerűen háborúságra, hanem családon belüli háborúságra, családok szétszakítására buzdít?
”Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. (Mt10:34-37) Ez bizony egy végletekig önző és szándékosan viszálykeltő álláspont, nem beszélve arról, hogy a szeretet istene kijelenti, hogy nem azért van, hogy béke legyen.
Milyen jellem az, aki megtagadja saját anyját, aki maga Szűz Mária? Aki megtagadja testvéreit is, mert pillanatnyi érdeke úgy kívánja?
”Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.” De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12:46-50), (Mk 3:31-35) és (Lk 8:19-21)
Jézus szamárlopásra ad utasítást. Ez egyértelmű bűncselekmény, arról nem is beszélve, hogy a VII. parancsolat megszegése.
„Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.”” (Mt 21:1-3)
Jézus erőszakosan botrányt csinál és garázdaságot követ el.
”Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. (Mt 21:12) Nincs részletezve a cselekmény, nem említi a Biblia, hogy történt-e könnyű vagy súlyos testi sértés, de nem valószínű, hogy az esemény sérülés nélkül lezajlott. A pénzváltók és galambárusok engedéllyel voltak ott. Ehhez Jézusnak nem volt joga.
Jézus bár a zsidók királya szeretne lenni, a római császárral nem mer ujjat húzni, nem meri azt mondani, hogy ne adózzatok a császárnak, hanem ellenkezőleg, gyáván és megalkuvón arra buzdít, hogy adózzanak az agresszor, országát meghódító császárnak. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22:20)
Mai szemmel, minden vallási áhítatot félretéve, reálisan elemezve a fenti történeteket, kimondható, hogy a Bibliában szereplő Jézus, egy, másoknak lelkiismeret-furdalás nélkül nagy károkat okozó, a bűnösöket pártoló, lopásra és egyéb törvényszegésekre felbujtó, még saját anyját is megtagadó, garázda trónbitorló volt.
A KATOLIKUS VALLÁS ALAPJAI
Látni kell, hogy a keresztény vallás nem egyszerűen a zsidó vallástól különböző másik vallás, hanem a zsidó vallásra rátelepülő, annak fő elemeit felhasználó plágium vallás.
A szentháromságon alapuló keresztény vallás, lényegében ellopta a zsidóktól ősi Jahve istenüket, akiről kimondta, hogy nem más, mint Jézus Krisztus. A keresztények azonban nemcsak Jahvét lopták el, hanem a zsidók szent könyvét is, kimondva, hogy az bizony az ő Ótestamentumuk, és ami a legszomorúbb, a kezdeti megbocsátó szeretet-isten Jézust is többé kevésbé visszaalakították, a szigorú és büntető Jahve képére.
Tragikomikus, hogy a keresztények Atyaistenként a zsidók istenét imádják, és Jézus személyében is egy kétezer évvel ezelőtt élt zsidó férfit imádnak istenként, de mégis gyűlölik a zsidókat, szemükre hányva, hogy megölték az ő istenüket Jézust. Ennek oka, hogy a judaizmus a kereszténység nyilvánvaló riválisa, és így a keresztény vallás számára létkérdés, hogy a leghatározottabban megkülönböztesse magát a zsidó vallástól. Az antiszemitizmus így azután egyidős a kereszténységgel. Már Nagy Konstantinus a negyedik században az első nikaiai (niceai) zsinat után így írt egy levelében: „…méltatlannak tűnt, hogy az ünnepek ezen legszentebbikének megtartásában a zsidók szokásait kövessük, akik hatalmas bűnnel szennyezték be kezüket, emiatt megérdemelten sújtja őket a lélek vaksága. […] Ne legyen hát semmi közös bennünk a megvetendő zsidó csőcselékkel, mert minket másképpen áldott meg a mi Megváltónk.”
A Jézus-hit szeretet vallása a kereszténységben átalakult a bűnös-szex vallásává, a bűntudat és a félelem vallásává.
A keresztény vallás lényege, és a hívek megtartásának alapja, hogy mindenki bűnös, mindenkire örök és borzasztó szenvedés vár büntetésül, amit csak úgy kerülhet el, ha engedelmeskedik a katolikus vallás utasításainak rendszeresen gyón, áldoz és persze kőkeményen adózik az egyháznak.
Az átlag ember nem követ el bűnt egyik hétről a másikra, nem lop, rabol és gyilkol minden héten. Miért menjen akkor minden vasárnap gyónni? Majd ha megöli a szomszédját, akkor majd gyónni fog, de hát addig minek a templomjárás?
Erre kellett egy mindennapi tevékenységet bűnnek kinevezni, egy olyan tevékenységet, amelyről biztosak lehettek, hogy minden tiltás ellenére úgyis mindenki hétről-hétre elkövet, erre pedig nyilvánvalóan a legalkalmasabb a SZEX, főleg, ha már a szexre gondolást is bűnnek tekintik.
A KATOLIKUS EGYHÁZ KAPCSÁN NEM SZABAD MEGFELEDKEZNI ANNAK RÉMTETTIRŐL SEM
A katolikus egyház egy hímsoviniszta, diktatórikus hierarchián alapuló maffia-szerű szervezet, élén a mindenkori, tévedhetetlen pápával. Az egyházon belül a kételkedés maga az eretnekség szörnyű bűne, a feljebbvalók érinthetetlenek, bírálhatatlanok. Egy ilyen szervezet alapjaiba van belekódolva az erőszak, a kegyetlenség, mely az egyház egész történetét végigkíséri, gondoljunk csak a pápák kegyetlen hatalmi harcára, és kicsapongó életmódjára, a keresztesháborúk tömeggyilkosságaira, az inkvizíció horrorjára, a vallásháborúkra, vagy napjaink pedofil botrányaira. A katolikus egyház mindig összefonódott a hatalommal, hol elvtelen kiszolgálója, hogy irányítója volt, ez alól csak a kommunista diktatúrák kivételek, ahol a katolikus egyház csak szerény kollaboráns szerepet kapott.
Ne gondoljuk, hogy mára a katolikus egyház megváltozott, megjavult, megszelídült. A katolikus egyház ma is azokat az elveket vallja, mint a legsötétebb időkben, a dogmái sem változtak, a Biblia is ugyanaz. Csupán a világi hatalom lett erősebb, ettől tűnik szelídebbnek az egyház.
Ami javítható, reformálható a katolikus egyházban, azt már a reformáció elvégezte. Akik a katolikus egyház javíthatóságban reménykednek, nem látják, hogy a meglévő református és evangélikus egyházak mellett egy megreformált katolikus egyháznak már nem terem babér. Akiknek nem felelt meg a katolikus egyház, azok már rég reformátusok, és számukra nincs értelme egy, a katolikus egyházból alakult második református egyházba belépni.
A KATOLIKUS VALLÁS NÉPSZERŰSÉGÉNEK TITKA AVAGY A KATOLIKUS VALLÁS TÖRVÉNYEI.
A katolikus vallás törvényeit nem hívők belső értékrendje, és nem vallási közösségek konszenzusa, határozta meg, hanem a vallási vezetők érdekeit szolgáló, a hívőkre kényszerített igazságtalan, erkölcstelen értékrend, melyet a hívők a pokoltól való félelmükben illetve a mennyország reményében tesznek csupán magukévá. Ennek alapjai:
Az eredendő bűn,
tehát egy egetverő igazságtalanság, amely szerint mindenkit eleve bűnösnek születik
A bűnnek tekintett szexualitás
Mindenfajta nem gyermeknemzést célzó szexualitást bűnnek tekint, holott a szexualitás az örömszerzés egyik legfontosabb eszköze, és ha független nagykorúak között történik, közös megegyezéssel, akkor semmi erkölcstelen nincs benne.
Az isteni megbocsátás
Ha bűnt követek el, és megbánom, akkor nem az áldozatom bocsánatát kell kérnem, hanem az istenét és az isten nagylelkű bocsánata megszabadít mindenfajta bűntudattól, és újra bűntelennek érezhetem magam, azzal meg hogy az áldozatommal mi van, senki sem törődik és nekem sem kell törődnöm.
A katolikus vallás mélységesen erkölcstelen intézménye a gyónás, amely a büntetés gyanánt kirótt nevetséges hókuszpókusz, vagyis néhány miatyánk és üdvözlégy elmormolásáért cserébe, komoly bűnöket képes eltörölni, anélkül, hogy a bűnös azzal szemben tenné jóvá a bűnét akivel szemben a bűnt elkövette.
A menny és a pokol, vagyis a jutalom ígérete és büntetéssel fenyegetés
A keresztény vallások szerint életünk, jó cselekedeteink illetve bűneik nem e Földön lesznek megítélve, hanem majd halálunk után egy ismeretlen tartományban, „melyből nem tér meg utazó”. Gondoljunk már bele, hogy ez a valláselem milyen mélységesen igazságtalan.
A bűnök nincsenek mérlegelve, és a bűnösök bűnükkel arányos, igazságos, letölthető büntetéssel sújtva, csak egyfajta büntetés létezik, a pokol tüzében égni örökkön örökké. Milyen erkölcs az, amely egyformán kezel egy tolvajt, egy tömeggyilkost és egy más vallásút?
MIÉRT VALLÁSOSAK AZ EMBEREK?
Ha a vallás csupa rossz, csupa hazugság, és logikátlanság, és a vallások lényege, hogy a vallási vezetők a híveiken gazdagodjanak, akkor miért van még mindig annyi vallásos ember?
Ateista berkekben gyakran elhangzik az a vélemény, hogy minden valláskárosult ostoba és hülye. Ha ez igaz lenne, akkor kicsit leegyszerűsítve az okosság fogalmát, minden analfabéta buzgó hívő lenne és minden diplomás ateista, és a valláskárosultak sem sorolhatnák hosszan a vallásos tudósokat.
A vallás nem egyértelműen intelligencia vagy képzettség kérdése. A vallásnak nagyon komoly, az emberi pszichében mélyen gyökerező okai vannak. Az emberek előtt két választás van. Vagy elfogadják, hogy lét legalapvetőbb kérdéseire egész egyszerűen nincsen válasz – ezekből lesznek az ateisták, vagy mindenképpen választ, magyarázatot követelnek, és két kézzel kapnak még a leghazugabb, legbárgyúbb, válaszok, a leglehetetlenebb, leglogikátlanabb magyarázat után is, mert számukra még egy kamu magyarázat is jobb, mint a rideg és megmagyarázhatatlan valóság – nos, ezekből lesznek az istenhívők és egyéb idealista irányzatok követői.
Melyek tehát az emberi lét legalapvetőbb kérdései?
1. A halál
Még senki sem érzékelte, hogy mi van a halál után, ami persze nem csoda, mert a halál – többek között – az érzékelés megszűnése is. Logikailag könnyen levezethető, hogy a halál után már nincs semmi – csak éppen ezt az emberi elme képtelen belátni. A halálnak az a paradoxona, hogy a csodálatos emberi elme, mindent el tud képzelni, csak azt nem, hogy nem képzel el már semmit.
2. Maga az emberi lét
Én miért pont én vagyok, miért ebbe az országba, ebbe a népbe, ebbe a korba születtem? Miért nem születtem gazdagabbnak, szebbnek, egészségesebbnek? Én miért pont én vagyok és nem más?
3. A véletlen, a sorscsapások
A véletlen teljesen felfoghatatlan, és a véletlen léte, a világ oksági elrendezettségét tagadja. Megint csak az emberi pszichére nagyon is jellemző, hogy a szerencsés események pillanatok alatt maguktól értetődőkké válnak. Senki sem filózik heteken át, hogy de miért pont én nyertem az ötös lottót, vagy miért pont engem neveztek ki vezérigazgatónak és nem a nálam alkalmasabb riválisomat.
A balszerencsére, a katasztrófákra viszont nagyon is várnának az emberek valami értelmet, valami észszerű magyarázatot. Miért pont én törtem el a lábamat? Miért pont az én szerelmemet ütötte el az autó? Miért pont az én házamra esett egy repülő? Miért pont az én országom áll háborúban? Stb. stb.
4. Az élet céltalansága. A rádöbbenés az élet céltalanságára, akár teljes apátiába süllyesztheti az embert. Eleve értelmetlenné tesz minden erőfeszítést, tervezést.
A jó tanácsot, hogy az életnek nincs értelme, de úgy kell élni, hogy legyen, csak kevesen tudják megfogadni.
5. Az igazságosság igénye
Minden ember alapvető igénye az igazságosság, jobban mondva azt igényli, hogy a neki kárt okozókkal szemben igazságot szolgáltassanak neki. Az élet azonban még erre sem hajlandó, és tele van igazságtalanságokkal. Sok bűnös ember él jó módban, egészségben, és sok tisztességes él szegénységben betegségben, szerencsétlenségben. Márpedig az igazságtalanság fáj a legjobban, az igazságtalanságot a legnehezebb elviselni.
6. A világ teremtése
Emberi aggyal az sem felfogható, hogy a világ öröktől fogva van, de ez az emberi élet századrangú problémája. Bár a teremtés mítoszokkal valójában nem oldódnak meg a kérdések, mivel ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést, hogy jó-jó, de mi volt a teremtés előtt? Mégis a teremtés valahogy megnyugtatóbb az ember számára, minthogy a világnak se kezdete, se vége nincsen. Gyakorlatilag a világ esetleges teremtésének nincs semmilyen hatása a ma emberének életére. A vallások csupán azért imádják a teremtés mítoszokat, mert így lesz kerek egész a mitológiájuk, és ez is egy olyan kedvenc téma számukra amelyet senki sem képes cáfolni. Itt persze nem a Biblia hatnapos világteremtésére gondolok amely röhejes egyszerűséggel cáfolható, hanem magára a teremtés ideájára.
Nem az a baj ezekkel a problémákkal, hogy nincs válasz rájuk, hanem hogy a megnyugtató válasz hiánya állandó rettegéssel, céltalansággal, kilátástalansággal, gyűlölettel, haraggal, vagy egyenesen apátiával tölti el a gyenge pszichikumú embereket, akik ezért azután két kézzel kapnak bármilyen megnyugtató válasz után, legyen az bármilyen hihetetlen. Készek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban lemondani, a logikus gondolkodásról mert hinni akarnak!
Hogyan hiheti el az a beteg, akit a kórház és a modern orvostudomány nem tud meggyógyítani, hogy egy sarlatán kuruzsló méregdrága csodaszere megmenti az életét? Elhiszi, mert hinni akarja. Amikor az emberek csodarészvényekben fektetik a pénzüket, elhiszik, hogy ezen fognak meggazdagodni. Elhiszik, mert hinni akarják. Amikor egy politikus azt mondja, szavazzatok rám, és jólétet teremtek, az emberek elhiszik, mert hinni akarják.
Ne gondoljuk, hogy az embereket csak a vallás csapja be. Sok egyéb dolog is becsapja őket nap, mint nap, de mégis hisznek, mert az ember egy hiszékeny lény, és hinni akarja azt ami számára kedvező.
Összefoglalva tehát a vallásokban azért hisznek a tömegek, mert:
1. A rémisztő halállal szemben megnyugtatóbb hinni az örök életben
2. A lét érthetetlenségével szemben megnyugtatóbb elhinni, hogy egy hatalmas lény akaratából létezel, és létezel annak aki vagy.
3. A véletlen borzalmas igazságával szemben megnyugtatóbb hinni abban, hogy sorsod tervezve van, a téged ért balszerencse csupán rád mért próbatétel, amelyre ha jó reagálsz nagy jutalom vár valahol.
4. Az életed céltalanságát is elvetheted, ha elfogadod, hogy életed egy tudatosan tervezet akadálypálya melynek vége nem céltalan halál, hanem célba érés.
5. A sok, téged ért igazságtalanság is elviselhetőbb, ha hiszel abban, hogy egy Nagy Igazságosztó, az élet végén megjutalmazza a jókat és megbünteti a rosszakat, és igazságot teremt ebben az igazságtalan világban.
A KATOLIKUS VALLÁS MÁRA CSUPÁN EGY URBAN LEGEND
A katolikus dogmákra a ma embere nem reagálhat másként, mint egy tarthatatlan nevetséges hazugsággyűjteményre. Ugyanez vonatkozik a Bibliára is, hiába mondja ki a katolikus dogma, hogy „a Biblia nem tanít tévedést”, a Biblia nemhogy tévedéseket tanít, de tele van logikátlansággal, ostobasággal, igazságtalansággal, kegyetlenséggel.
Hogy miért nincsenek ennek tudatában a katolikus hívek? Nagyon egyszerű. Ma már a kutya sem olvassa a Bibliát. Elvannak a gyermekeknek szóló szirupos Képes Bibliák gondosan kiválogatott meséivel, meg azzal amit a hittanon, vagy miséken a papok a torkukon lenyomnak. A legtöbb buzgó hívő még azzal sincs tisztában, hogy Ádámnak Évának Káinon és Ábelen kívül még számtalan gyermeke született. Hogy tudná ezt, hiszen ez már a Biblia 9. oldalára van írva, és odáig már a legtöbb hívő nem jut el a Biblia olvasásakor, ezért a legtöbben meg vannak győződve arról, hogy mi mindnyájan Káin leszármazottjai vagyunk.
Hol van ma már az Ószövetség tömeggyilkos Atyaúristene, aki Özönvizet, tűzesőt, tíz csapást küldött az emberekre? Sehol! A Szentháromság-tan, amely kétezer évig a kereszténység alapköve volt, ma már a múlté. Ami persze jogos, mert ki foglalkozik ma egy olyan ostobasággal, hogy valaki a saját fia és saját apja is egyben. Miért törődne ma bárki is a kegyetlen, gonosz, és bosszúálló Atyaúristennel, vagy a semmire se jó, megfoghatatlan Szentlélekkel? Hát nem! A mai hívő katolikus istene karácsony táján a cuki kis csecsemő-isten, az imádnivaló Jézuska, aki Húsvétra a 33 éves, csupa jó, mindenkin segítő Krisztussá cseperedik fel és ez bőven elég a mai kor katolikusának, másfajta istenre nincsen igénye.
Hol van ma már ördög és pokol, tisztítótűz, utolsó ítélet, és a feltámadás? Sehol! Minden mai hívő megvan győződve arról, hogy mindenki aki meghal, az automatikusan és azonnal a mennybe megy. Minden hívő meg van győződve arról, hogy halott szerettei a mennyből figyelik és persze segítik őt, mintha valamiféle istenek lennének, mintha az égi segítség nem az isten és a szentek kiváltsága lenne.
A katolikus hit mára egy, a városi legendák közül, amit a magát katolikusnak valló, kritika nélkül elhisz, és elraktároz fejében, közvetlenül a chemtrail, az UFO-k és az asztrológia mellé.
A mai kor katolikus híve egy zanzásított, kandírozott valláskivonatot zabál, két SMS és három Tik-Tok videó között, melybe belezagyvál némi, karmát, Feng-suit és reinkarnációt. A Vatikán meg igyekszik ehhez jópofát vágni, mert számára még mindig jobb egy zagyva pszeudo-katolikus, mint egy ateista.
A KERESZTÉNY VALLÁS MINDEN ÁLLÍTÁSA BIZONYÍTÉK NÉLKÜLI ÉS MEGKÉRDŐJELEZHETŐ
Természetesen már maga isten léte is megkérdőjelezhető, de sokkal izgalmasabb, hogy a keresztény vallás honnan veszi, hogy az isten pont azokkal a varázslatos tulajdonságokkal rendelkezik, amit a a vallás neki tulajdonít? Tulajdonképpen isten fogalmából csak két tulajdonság következik bizonyosan:
1. Világot teremtő
2. Öröktől fogva és legalább a világ teremtéséig létező
Már abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a világot teremtő isten még most is él, de ha mégis él…
Isten létéből miért következik, hogy ezt az istent érdeklik az emberek és az emberek sorsa?
Isten létéből miért következik, hogy teljesíti az emberek kérését könyörgését?
Miért következik isten létéből, hogy igazságos, jóságos és tökéletes?
Miért következik isten létéből, hogy van halálon túl is élet, hogy halhatatlan lelkünk van?
Miért következik isten létéből, hogy van utolsó ítélet, mennyi és pokol?
Miért következik isten létéből, hogy csak papok és egyház segítségével lehet istennel kommunikálni?
Miért jó az istennek ha én, mint katolikus pénteken nem eszem húst, csak vörös tonhalat, nyelvhalat, osztrigát és kaviárt és hódot?
Ha pofánverem Jancsit, akkor miért isten bocsánatát kell kérnem, és miért nem Jancsiét?
Miért következik isten létéből, hogy bűn, ha a párommal nem gyerekcsinálás céljából szexelek?
Miért következik isten létéből, hogy én attól vagyok bűnös, mert két ősöm hatezer évvel ezelőtt megevett egy almát?
Mi abban az igazság, hogy az indiai, aki egész életében nem ölt meg állatot és embert a pokolra jut, az a keresztény katona, aki viszont százakat mészárolt le, a megfelelő gyónás és bűnbocsánat után viszont a mennyekbe kerül?
Miért következik isten létéből, hogy a „Biblia” című mesegyűjtemény minden hazugságát kétkedés nélkül igaznak kell elfogadnom?
Miért következik isten létéből, hogy Jézus testében egyszer már járt a Földön? (Nem isten állította, hogy az ő fia Jézus, hanem csupán Jézus állította magáról, hogy isten fia!)
A KERESZTÉNY VALLÁS HANYATLÁSA
A keresztény vallás istene, rítusai és ostoba, logikátlan, és hihetetlen meséi egyre jobban eltávolodnak a ma emberétől, azonban akinek olyan a pszichikuma, hogy szüksége van egy képzelt lelki támaszra, akit frusztrál, hogy az élet nagy kérdéseire nem kap választ, az mindenképpen hinni fog valamilyen istenben.
A mai kor emberét azonban már egyre kevésbé lehet megetetni, sem a kegyetlen, büntető és bosszúálló Atyaúristennel, sem a rébuszokban beszélő szélhámos Jézus Krisztussal mert a mai kor embere egy olyan istenre vágyik,
aki feltétel nélkül szeret téged, akár jó vagy, akár rossz, mert az igazi szeretet nem köthető feltételekhez
aki nem akar megalázni,
aki megbocsát azok helyett is, akiknek vétkeztél és így megszabadít a gyötrő bűntudattól,
aki segít, akire minden körülmények között számíthatsz,
aki megbocsájtja, ha jódolgodban sokáig megfeledkezel róla
aki megvigasztal ha szomorú vagy,
aki reményt ad, amikor el vagy keseredve,
akinek te vagy a legfontosabb a világon,
aki nem küld téged a pokolra, sőt, halálod után egyenesen a mennyországba visz, egy olyan helyre ami csupa móka, kacagás, gyönyör és élvezet. Feltámadás, Armageddon, utolsó ítélet és pokol törölve.
MÁRPEDIG A KERESZTÉNYEK ISTENE NAGYON NEM ILYEN!
Ennek ellenére állítom, hogy sokan akik kereszténynek vallják magukat, valami ilyen istennek képzelik Jézust, mert nem ismerik a Bibliát, nem ismerik a dogmákat, és a misén elhangzó ájtatos dumákból is ezt akarják kihallani.
Ugyanakkor a keresztény egyházak válsága pontosan azért olyan mély, mert a papok, teológusok nem tagadhatják meg hitüket a kereszténység eddigi tanításaiban, és ez borzasztó ellentmondáshoz vezet. A miséken még mindig bűnösnek tekintik a híveiket, akiket arra kényszerítenek, hogy irgalomért könyörögjenek, hogy térden állva megalázzák magukat.
NEM ISTEN LÉTE AZ IGAZI KÉRDÉS, HANEM AZ ISTENI SEGÍTSÉG LÉTE
Nem az a probléma, hogy létezik-e isten vagy sem. Isten léte még bonyolult módon sem igazolható vagy cáfolható, ezért ezzel a kérdéssel nem érdemes foglalkozni.
A fő probléma nem is ez, hanem az, hogy a papok isten nevében rútul becsapják a híveiket.
Meghülyítik a híveket, hogy imádkozzanak, járjanak misére, zarándoklatra, és ezért cserébe elszedik a pénzüket azt hazudva, hogy majd elintézik az istennél, hogy az megsegítse őket.
Az isten viszont nem segít, és ez bizony könnyen, gyorsan és sokszorosan bizonyítható!
Innentől kezdve teljesen lényegtelen, hogy azért nem segít, mert nem létezik, vagy azért, mert létezik ugyan, de nincs kedve, vagy mert nem hajlandó úgy ugrálni, ahogyan azt az emberek és főleg a papok szeretnék.
Ha viszont isten nem segít, akkor teljesen felesleges minden ima, mise, egyház és vallás. Akkor ha létezik is isten, számunkra olyan, mintha nem is lenne.
JÉZUS ISTENI LOGIKÁJA
Jézus történetét csak akkor érthetjük meg, ha annak tekintjük Jézust, ami valójában volt:
egy furfangos és gátlástalan, szélhámosnak, aki egy egyszerű ács fiaként Júdea királya szeretett volna lenni.
Arra a tényre, hogy Jézus isteni voltáról egészen harmincéves koráig nem maradt fenn feljegyzés csak az lehet, egyedüli logikus magyarázat, hogy Jézusban nem volt semmi isteni, és születése valamint gyermekkora is teljesen szokványos volt. Ez alapján joggal feltételezhető, hogy Jézus csak felnőttként sajátította el a bűvészet és a tömeghipnózis technikáját, (egyesek szerint Indiában) és csak ekkor határozta el, hogy istennek mondja majd magát és családfáját Ábrahámtól vezeti le, hogy ezáltal jogot formáljon Júdea trónjára.
Azzal, hogy Jézus isten fiának hazudta magát, lényegében egy háromistenhitet alkotott, mivel követőinek
1. Jahvét el kellett fogadniuk istennek, ha egyszer Jézus isten voltát tőle származtatták.
2. Jézust is el kellett fogadniuk istennek
3. A Szentlelket is el kellett fogadniuk istennek, hiszen hitük szerint Jahve nem jelenhetett meg ember alakban, hogy Máriával közösüljön, tehát azt is el kellett hinniük, hogy Jézus isteni fogantatása közösülés nélkül a Szentlélek közreműködésével történt.
Vajon kinek állt érdekében, hogy Jézust isten fiának tekintsék, ha nem magának Jézusnak? Nem az a legkézenfekvőbb magyarázat Jézus csodás születésére, hogy azt maga Jézus találta ki, hogy isteni mivoltát megerősítse vele. Vajon honnan szerezhettek tudomást arról, hogy harminc évvel korábban hogyan fogantatott és született Jézus, ha nem magától Jézustól? Vajon miért nem tartották számon Józsefet, az ácsot, mint Júdea igazi és jogos trónkövetelőjét? József Ábrahámtól való származása miért csak Jézus harmincéves korában derült ki? Elképzelhető, életszerű, hogy egy istenként imádott próféta hívei olyasmit terjesszenek a prófétájukról, amit nem maga a próféta talált ki, hagyott jóvá, és ami nem a próféta érdekeit képviseli?
A VALLÁSOK LÉNYEGE
Az istenhitű vallások alapja az a téveseszme, hogy a hívő képes istene szándékát megváltoztatni és istenét rávenni arra, hogy valami neki kedvezőt cselekedjen.
Lényegében minden ilyen vallás egy „Hogyan irányítsd istenedet” című használati utasítás, amelyért cserébe a hívőnek minden esetben keményen fizetni kell az adott vallás papjainak.
(A nem istenhitű vallások illetve babonás hitek, esetében a „Hogyan irányítsd istenedet” helyébe a „Hogyan irányíts a szerencsét, balszerencsét” vagy „Hogyan érheted el a Nirvánát” címeket kell behelyettesíteni.)
Önmagában az a hit, hogy az isten szórja a villámokat még nem vallás, legfeljebb egy ostobaság. A baj és vallás ott kezdődik, ha valaki azt képzeli, hogy képes hatni erre az istenre, és elérni nála, hogy az ő házába ne csapjon villámot!!! Ebből a szempontból teljesen mindegy, mit képzel hatásos módszernek, a térden állva, összekulcsolt kézzel elmotyogott könyörgést, vagy egy gödölye nyakának átvágását, esetleg emberáldozatot.
A vallások sosem bizonyított, sőt bizonyíthatatlan állításokat megkérdőjelezhetetlen igazságnak fogadnak el, és a bennük való legkisebb kétkedést is szörnyű bűnnek, eretnekségnek tekintik, melyet keményen büntetnek.
Nagyon jellemző még a vallásokra, az a megingathatatlan ostobaság, amellyel képesek minden eseménybe hitüket belemagyarázni, és minden vallásukat cáfoló tényt képesek hamis módon magyarázni, kimagyarázni vagy figyelmen kívül hagyni.