MIÉRT NINCS NÁLUNK BALOLDAL ÉS JOBBOLDAL?

Olcsó poén Lenint idézni, miszerint „A baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége”, hiszen a kommunizmus eszméje rég megbukott. Igaz ennek ellenére egyes politikusok ma is azt hangoztatják, hogy „igazi” baloldali pártra lenne szükség. Persze lehet, hogy ők is csupán valamiféle gyermekbetegségben szenvednek.

Sosem volt jellemző, hogy egy miniszterelnök a malterosláda vagy az esztergapad mellől kormányozott volna egy országot. Azért abban van valami, hogy a lét határozza meg a tudatot, hiszen aki belekerül a hatalmi gépezetbe, az attól a pillanattól kezdve már nem a "munkásosztály", vagy a „parasztság”, hanem az "uralkodóosztály" tagja, akkor is ha fennen hirdeti egyszerű népi származását. Akkor is, ha esetleg nincs képzettsége és eredetileg „melós” volt. Gondoljunk csak arra, hogy az írógépműszerész 

Kádár, vagy a cipész Ceaușescu, mekkora urakká váltak. Ha a mánál maradunk, akkor például nehéz elhinni a milliárdos nagytőkés Gyurcsányról, hogy őszintén baloldali elveket vallana.

Azt is erősen kétlem, hogy ma létezne a 19. századra jellemző, klasszikus értelemben vett osztálytársadalom, amely kizsákmányolt munkásokból és földművesekből valamit a kizsákmányoló tőkésekből és földbirtokosokból áll. Ez a rendszer már a kitalálásakor sem volt tökéletes, hiszen nem nagyon tudták hová tenni sem az értelmiséget, sem pedig az úgynevezett munkásarisztokráciát.

Nálunk, ahol manapság egy popénekes nyolc osztállyal többet keres, mint egy átlag kisvállalkozó, vagy atomfizikus, és egy kétkezi mesterember kétszer, háromszor annyit keres, mint egy tanár, vagy diplomás egészségügyi dolgozó, nehezen tudnám a társadalmunkat osztályokra bontani.

Az ugyan teljesen biztos, hogy vannak szegények vannak és gazdagok, de az anyagi helyzetükön kívül azért elég nehéz valami közös, mondhatni osztályalkotó jellemzőt találni például egy budapesti hajléktalan, egy borsodi paraszt, és egy éhbérért dolgozó pécsi védőnő között.

Durván leegyszerűsítve a baloldali politika a szegények érdekében cselekszik, a jobboldali politika viszont a gazdagok érdekében.

Ugyanakkor nagy kérdés, hogy létezhet-e egyáltalán a szegények érdekében ténykedő kormány, vagy ez csupán fikció? No és persze az is erősen kétséges, hogy lehet-e reális esélye választási győzelemre annak a pártnak, amely nyíltan a gazdagokat támogatja?

Nyilvánvaló, hogy a szegények sokkal többen vannak, több szavazót adnak, mint a gazdagok tehát választást csak a szegények szavazatával lehet nyerni, „baloldali” jelszavakkal, és programmal, szociális érzékenységet demonstrálva, a „társadalmi igazságosság” iránti elkötelezettségét hangoztatva.

Persze, ha minden kormányra kerülő párt betartaná választási ígéreteit, akkor nagyon egyszerű lenne az élet, mert mindig, minden választást a többségben lévő szegényeket támogató baloldal nyerne. 

A problémák ott kezdődnek, hogy egy választás megnyeréséhez sok pénz szükséges, és pénze csak a gazdagoknak van, akik hülyék lennének azért vagyonokat áldozni, hogy az általuk támogatott párt hatalomra jutva a szegényeket segítse az ő kárukra.

A szegények meg csak a választáskor érdekesek, két választás között semmiféle érdekérvényesítő képességgel nem rendelkeznek, ez csak a gazdagok kiváltsága csak ők képesek egy hatalomra jutott kormány ígéreteit számonkérni.

VÁLASZTÁST NYERNI CSAK A SZEGÉNYEK SZAVAZATÁVAL ÉS A GAZDAGOK PÉNZÉVEL LEHET, EZÉRT A SZEGÉNYEKNEK TETT ÍGÉRETEKTŐL HEMZSEGŐ KAMPÁNYT MINDIG A GAZDAGOK ÉRDEKÉBEN TÖRTÉNŐ KORMÁNYZÁS KÖVET.

A szegényeknek csak azért nem reménytelen a helyzetük, mert a tőke csak akkor működik, ha van vásárló erő, van fizetőképes kereslet, amit csak a alkalmazottak tisztességes bérezésével és az elesettek minimális támogatásával lehet elérni. Ezt azonban botorság lenne valamiféle szociális érzékenységgel, illetve baloldalisággal indokolni.

Előfordulhat, hogy egy országban egyaránt kevés a gazdag és a szegény, és a szavazók többsége valamiféle középosztályhoz tartozik. Mi, magyarok azonban olyan messze vagyunk ettől, hogy ezt az esetet még vizsgálnunk sem érdemes.

A „baloldal” nálunk, ma már szitokszó. Ennek oka egy részről a szocializmus szomorú tapasztalata, amely még elég mélyen él népünk tudatában, és amelyet sokan a baloldalisággal azonosítanak, a hátuk közepére kívánva újbóli visszajöttét, másrészről oka a baloldalinak hazudott Gyurcsány kormányzás máig fájó emléke, harmadrészt és nem utolsósorban, az ellenzéket állandóan baloldalinak szidalmazó Fidesz propaganda. Így azután még egy szociális érzékenységet valló párt is jó okkal óvakodik attól, hogy baloldalinak tartsák.

Baloldalról, illetve ennek kapcsán jobboldalról, akkor lenne értelme beszélni, ha az emberek felismernék saját érdekeiket, ami alapján politikai céljaikat meghatározzák és az azonos politikai célokkal rendelkező egyének, csoportok egységes politikai erővé rendeződnének. Az így létrejövő csoportok talán jellemezhetőek lennének baloldalisággal illetve jobboldalisággal. Mi ettől nagyon 

messze vagyunk, hiszen ha nálunk még országos és hatékony szakszervezetek sem képesek létrejönni, akkor hogyan jöhetnének létre az egyszerű ember számára nehezen érthető politikai érdekek, politikai célok mentén rendeződő pártok?

Mivel a szavazásra jogosult tömegek képtelenek saját érdekeik felismerésére, a pártok, melyek sosem voltak érdekvédelmi szervezetek, ezért inkább a hazafisággal, a környezetvédelemmel, vagy vallással kampányolnak.

A pártok programjait nem olvassa a választó. A választóra csak a „Négy láb jó, két láb rossz” jellegű primitív üzenetek hatnak. Jogosan merül fel a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme pártprogram kidolgozásának ott, ahol a kormánypárt egyszavas programmal („Folytatjuk!”) kétharmaddal tudott nyerni?

Az a mai magyar valóság, hogy a „Csak Gyurcsányt ne!” vagy a „Csak Orbánt ne!” hívószavak sokkal hatásosabbak bármely értelmes, valódi politikai tartalommal rendelkező jelszónál vagy pártprogramnál. A valódi érdekek helyett az érzelmek, a kidolgozott pártprogramok helyett csupán az érzelmekre ható jelszavak működnek. Nálunk az ellenzéknek szükségtelen baloldalinak vagy jobboldalinak definiálnia magát, hiszen már az is bőven nyerő, ha el tudja hitetni a szavazókkal, hogy kormányra kerülés esetén nem fog lopni.

Sovány vigasz, hogy másutt sem sokkal rózsásabb a helyzet. Például meg tudná valaki mondani, hogy az angol vasmunkásnak, a belga parasztnak, a norvég halásznak, vagy a spanyol bikagondozónak miért érdeke, hogy KIRÁLYSÁGBAN éljen? - Mert előttem ez is rejtély! Ahogy az is rejtély, hogy miként lehet egy királyság demokratikusabb és baloldalibb, mint egy köztársaság. Hasonlítsuk össze például Norvégiát és Törökországot, vagy Hollandiát és Oroszországot.

FÜGGELÉK

A Wikipédia jobboldal-baloldal meghatározása:

A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja, melyek fő jellemzője a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése. 

A baloldal, illetve baloldali politika jellemzője, hogy nagy hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, szemben a társadalmi hierarchiával, illetve egyenlőtlenséggel. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, és általában támogatja a kulturális sokszínűséget,[1] gazdaságilag pedig a nagyobb állami szerepvállalást.