MIÉRT VALLÁSOSAK AZ EMBEREK?

Ateista berkekben gyakran elhangzik az a vélemény, hogy minden valláskárosult ostoba és hülye. Ha ez igaz lenne, akkor kicsit leegyszerűsítve az okosság fogalmát, minden analfabéta buzgó hívő lenne és minden diplomás ateista, és a valláskárosultak sem sorolhatnák hosszan a vallásos tudósokat.

A vallás nem egyértelműen intelligencia vagy képzettség kérdése. A vallásnak nagyon komoly, az emberi pszichében mélyen gyökerező okai vannak. Az emberek előtt két választás van. Vagy elfogadják, hogy lét legalapvetőbb kérdéseire egész egyszerűen nincsen válasz – ezekből lesznek az ateisták, vagy mindenképpen választ, magyarázatot követelnek, és két kézzel kapnak még a leghazugabb, legbárgyúbb, válaszok, a leglehetetlenebb, leglogikátlanabb magyarázat után is, mert számukra még egy kamu magyarázat is jobb, mint a rideg és megmagyarázhatatlan valóság - ezekből lesznek az istenhívők és egyéb idealista irányzatok követői.

Melyek tehát az emberi lét legalapvetőbb kérdései?

1. A halál

Még senki sem érzékelte, hogy mi van a halál után, ami persze nem csoda, mert a halál – többek között – az érzékelés megszűnése is. Logikailag könnyen levezethető, hogy a halál után már nincs semmi – csak éppen ezt az emberi elme képtelen belátni. A halálnak az a paradoxona, hogy a csodálatos emberi elme, mindent el tud képzelni, csak azt nem, hogy nem képzel el már semmit.

2. Maga az emberi lét

Én miért pont én vagyok, miért ebbe az országba, ebbe a népbe, ebbe a korba születtem? Miért nem születtem gazdagabbnak, szebbnek, egészségesebbnek? Én miért pont én vagyok és nem más?

3. A véletlen, a sorscsapások

A véletlen teljesen felfoghatatlan, és a véletlen léte, a világ oksági elrendezettségét tagadja. Megint csak az emberi pszichére nagyon is jellemző, hogy a szerencsés események pillanatok alatt 

maguktól értetődőkké válnak. Senki sem filózik heteken át, hogy de miért pont én nyertem az ötös lottót, vagy miért pont engem neveztek ki vezérigazgatónak és nem a nálam alkalmasabb riválisomat.

A balszerencsére, a katasztrófákra viszont nagyon is várnának az emberek valami értelmet, valami észszerű magyarázatot. Miért pont én törtem el a lábamat? Miért pont az én szerelmemet ütötte el az autó? Miért pont az én házamra esett egy repülő? Miért pont az én országom áll háborúban? Stb. stb.

4. Az élet céltalansága. A rádöbbenés az élet céltalanságára, akár teljes apátiába süllyesztheti az embert. Eleve értelmetlenné tesz minden erőfeszítést, tervezést.

A jó tanácsot, hogy az életnek nincs értelme, de úgy kell élni, hogy legyen, csak kevesen tudják megfogadni.

5. Az igazságosság igénye

Minden ember alapvető igénye az igazságosság, jobban mondva azt igényli, hogy a neki kárt okozókkal szemben igazságot szolgáltassanak neki. Az élet azonban még erre sem hajlandó, és tele van igazságtalanságokkal. Sok bűnös ember él jó módban, egészségben, és sok tisztességes él szegénységben betegségben, szerencsétlenségben. Márpedig az igazságtalanság fáj a legjobban, az igazságtalanságot a legnehezebb elviselni.

6. A világ teremtése

Emberi aggyal az sem felfogható, hogy a világ öröktől fogva van, de ez az emberi élet századrangú problémája. Bár a teremtés mítoszokkal valójában nem oldódnak meg a kérdések, mivel ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést, hogy jó-jó, de mi volt a teremtés előtt? Mégis a teremtés valahogy megnyugtatóbb az ember számára, minthogy a világnak se kezdete, se vége nincsen. Gyakorlatilag a világ esetleges teremtésének nincs semmilyen hatása a ma emberének életére. A vallások csupán azért imádják a teremtés mítoszokat, mert így lesz kerek egész a mitológiájuk, és ez is egy olyan kedvenc téma számukra amelyet senki sem képes cáfolni. Itt persze nem a Biblia hatnapos világteremtésére gondolok amely röhejes egyszerűséggel cáfolható, hanem magára a teremtés ideájára. 

Nem az a baj ezekkel a problémákkal, hogy nincs válasz rájuk, hanem hogy a megnyugtató válasz hiánya állandó rettegéssel, céltalansággal, kilátástalansággal, gyűlölettel, haraggal, vagy egyenesen apátiával tölti el a gyenge pszichikumú embereket, akik ezért azután két kézzel kapnak bármilyen megnyugtató válasz után, legyen az bármilyen hihetetlen. Készek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban lemondani, a logikus gondolkodásról mert hinni akarnak!

Hogyan hiheti el az a beteg, akit a kórház és a modern orvostudomány nem tud meggyógyítani, hogy egy sarlatán kuruzsló méregdrága csodaszere megmenti az életét? Elhiszi, mert hinni akarja. Amikor az emberek csodarészvényekben fektetik a pénzüket, elhiszik, hogy ezen fognak meggazdagodni. Elhiszik, mert hinni akarják. Amikor egy politikus azt mondja, szavazzatok rám, és jólétet teremtek, az emberek elhiszik, mert hinni akarják.

Ne gondoljuk, hogy az embereket csak a vallás csapja be. Sok egyéb dolog is becsapja őket nap, mint nap, de mégis hisznek, mert az ember egy hiszékeny lény, és hinni akarja azt ami számára kedvező.

A vallásokban pedig azért hisznek a tömegek, mert:

1. A rémisztő halállal szemben megnyugtatóbb hinni az örök életben
2. A lét érthetetlenségével szemben megnyugtatóbb elhinni, hogy egy hatalmas lény akaratából létezel, és létezel annak aki vagy.
3. A véletlen borzalmas igazságával szemben megnyugtatóbb hinni abban, hogy sorsod tervezve van, a téged ért balszerencse csupán rád mért próbatétel, amelyre ha jó reagálsz nagy jutalom vár valahol.
4. Az életed céltalanságát is elvetheted, ha elfogadod, hogy életed egy tudatosan tervezet akadálypálya melynek vége nem céltalan halál, hanem célba érés.
5. A sok, téged ért igazságtalanság is elviselhetőbb, ha hiszel abban, hogy egy Nagy Igazságosztó, az élet végén megjutalmazza a jókat és megbünteti a rosszakat, és igazságot teremt ebben az igazságtalan világban.

ENNYI